Földikutya (Nannospalax leucodon complex)
A fokozottan védett földikutyák a rágcsálók közé tartoznak, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 1 000 000 Ft. Egész életüket a felszín alatt töltik, ahol nagyon hosszú, bonyolult járatrendszert építenek ki. A növények felszín alatti részeit, vagyis gyökeret, tarackokat, hagymákat, gumókat fogyasztanak, illetve el is raktároznak belőlük a szűkös időkre. Erre a célra készített kamráikban hatalmas raktárkészleteik lehetnek, ezzel vágnak neki a zimankós télnek vagy éppen a forró, aszályos nyárnak. Magányos életet élnek, vagyis minden egyednek saját járatrendszere van, amit félve őriz társaitól. Saját területére idegen földikutyát nem enged be. Kizárólag a nász időszakában találkoznak egymással az ellenkező nemű egyedek, és ilyenkor is csak rövid időre viselik el a fajtárs jelenlétét. A nőstény egyedül gondozza 2-4 kölykét, akik felnőve az anya járatrendszeréből kiinduló saját otthont építenek maguknak. Ha a fiatalok járatrendszere már kellően nagy, az anya lefalazással elválasztja azokat saját rendszerétől, és ekkortól a fiatalok önálló életet élnek. Párzás valószínűleg csak egyszer van egy évben, és így rágcsáló szemszögből nézve egyáltalán nem szapora állatok, kevés utódjukat hosszan gondozza az anyaállat. A rendelkezésre álló ismereteink szerint akár egy évtizedig is élhetnek. Természetes ellenségeik a felszín alatt nemigen akadnak, bár a görények talán képesek a felszín alatt is vadászni rájuk.
A földikutyák kizárólag száraz, füves élőhelyeken képesek megélni. Sem az erdők sem az időszakosan vízzel borított, vagy akár csak átnedvesedő legelők, nem alkalmasak számukra. Mivel a száraz füves élőhelyek egyben a szántóföldi művelésre leginkább alkalmas területek, így mára csak nagyon kevés hely maradt meg a földikutyák számára. Emiatt nagyon megritkult világállományuk, azt is mondhatjuk, hogy mára végveszélybe kerültek.
A földikutya 2018-ban az Év Emlőse volt
A mezőtúri földikutya populáció (a Megyei Értéktár eleme is)
Az első pillantásra szokatlan és kissé bizarr külsejű állatka, a (nyugati) földikutya az emlősök osztályán belül a rágcsálók rendjébe, ezen belül a földikutyafélék családjába tartozó fokozottan védett állatfaj. Magyarországon jelenleg a legveszélyeztetettebb gerinces állat, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. Ez a patkánynagyságú, hengeres testalkatú rágcsáló 15–24 cm hosszú, súlya 25-35 dkg. A föld alatt él maga ásta járataiban, a felszínre ritkán és rövid időre jön fel. Földalatti életmódja miatt fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja, farka és erős ásólábai sincsenek, keményfalú, 6-9 cm átmérőjű, kerek keresztmetszetű járatait a fejével túrja, bundája színe a helyi talaj színéhez hasonló. Túrásai szélesebbek és magasabbak a vakondénál, egyenes vonal vagy ív mentén sorakoznak egymástól 1,5-2 m távolságra.
A földikutya növényevő állat, gyökereket, gumókat, hagymákat fogyaszt. A párzás és szaporodás időszakán kívül magányosan él. A január és március közötti párzási időszak után kb. 28 nap után születik meg a többnyire 2-4 utód. Az elmúlt évtizedekben a faj a kihalás szélére került. A mélyszántás, majd élőhelyeinek átalakítása (útépítés, csatornázás) okozza pusztulását. Fogságban tartott példányai nem maradtak élve, zárttéri szaporítási kísérletei nem vezettek eredményre. Közép- és Délkelet-Európa sztyepprétjein, mezőkön, külterjes mezőgazdasági területeken, a Kárpát- medencében az Alföldön és az Erdélyi-medencében él. A magyarországi állomány több, egymástól genetikailag különböző populációból áll össze, így az egyes lelőhelyek védelme külön-külön kezelendő fajmegőrzési problémát jelent. Jelenleg három előforduló és egy kihalt fajba sorolhatóak a hazai földikutyák, melyeknek egyedszáma kevesebb, mint 1000 példány.
A mezőtúri populációt 2008-ban fedezték fel a belterületen (a város körüli mezőgazdasági területek nem alkalmas élőhelyek a faj számára). Egy céges telephelyen találtak élő példányt, de nyilvánvalóan nem ez volt az élőhelye, csak odatévedt az aszfaltozott parkolóba. A kutatók és a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei az élőhelyeket keresve Mezőtúr összes belterületi gyepét ellenőrizték a földikutyák túrásait kutatva. Végül ősszel sikerült a város két részén is megtalálni a nyugati földikutya állományait. Az egyik helyszín a város északnyugati része (a Nagycsapat-kert utca környékén lévő beépítetlen telek, valamint a sporttelep), ahol két töredék állományt találtak. E két folt között valószínűleg magánházak kertjeiben is előfordul az állat. A másik helyszín a város nyugati részén található nagyobb méretű, beépítetlen telek (a Földvári út környéke). A kutatók 2008-ban megállapították, hogy Mezőtúron az ismert élőhelyek mérete 6 hektár, az ismert populáció egyedszáma pedig az adott évben nem haladta meg a 30 egyedet.
információ még: https://greenfo.hu/hir/foldikutya-mezoturon_1229683534/
